Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) - 16. rész

Ben a nyomozóirodához hajtott, és nem kímélte a motort útközben. Amikor hazaért, becsapta maga mögött a bejárati ajtót, a bukósisakját egyszerűen lehajította az előszobában, és hátrament a konyhába. Erős volt a kísértés, hogy elővegye a vodkás üveget, de ellenállt. Helyette elkezdett kávét főzni. Nem mintha adrenalinlöketre lett volna szüksége, de a pepecselés az ósdi kotyogóssal valamennyire megnyugtatta.
Rohadt nehéz volt elmondania mindent Flórának. Ilyen részletesen még Alexnek sem mesélt soha. Végig a kórházi ágyon fekvő lány sápadt arca lebegett a szeme előtt, hallotta a létfenntartó gépek monoton zúgását, és úgy érezte, nincs nála hitványabb ember a világon – kivéve talán a lány apját.
Az idegességtől megrándult a keze, és egy teljes kanálnyi őrölt kávét szórt a konyhapultra. Szitkozódva besöpörte a mosogatóba, újra a kanálért nyúlt, és ezúttal sikerült megtöltenie a kotyogóst. Begyújtotta a gázt, aztán csak bámulta a kávéfőző alját nyaldosó lángokat, és Flórára gondolt. A nő ujjaira a kezén, és zöld szemére, amiből nem sütött rosszallás. De miért nem?
Az, hogy Ben ostoba módon nem számolt a tette következményeivel, nem mentette fel. Flórának tudnia kellene ezt. Meg kellene vetnie azért, ami történt! És akkor talán ő sem vágyna annyira a nőre.
Lefőtt a kávé, és annak ellenére, hogy nem is akart inni, öntött magának. Kezében a csészével átsétált az irodába, és nekilátott, hogy készítsen pár jegyzetet arról, amit eddig megtudott. Alig kezdett azonban neki, megszólalt a csengő.
Az ajtóhoz ment, ami előtt személyesen Újvári Péter főhadnagy állt, a megszokott barátságtalan kifejezéssel az arcán.
– Nocsak, már a rendőrség is magánnyomozót akar fogadni? – húzta fel Ben a szemöldökét. – Hová fajul ez a világ?
A főhadnagy tekintete még a korábbinál is ellenségesebbé vált.
– Nem azért jöttem, hogy a humorizálásodat hallgassam, Burke! Beszédem van veled. De persze az őrsön is folytathatjuk – mondta Újvári, és Ben elmosolyodott a fenyegetést hallva.
– Ugyan már! Ha lenne indokod bevinni, már rég megtetted volna, és nem állnál a küszöbömön.
– Bemehetnénk végre?
– De türelmetlen vagy! – csóválta meg a fejét Ben, de azért félreállt az útból.
Újvári már ismerte a járást. Egyenesen az irodába masírozott, és leereszkedett az íróasztal elé húzott székre. Ben leült az asztal mögé, és várakozó pillantást vetett a másik férfira.
– Tehát, mit akarsz?
– Azt csiripelik a madarak, hogy az Abonyi lány megbízott. Igaz ez?
– Miért érdekel?
– Ezek szerint igaz. – Újvári összehúzott szemöldökkel hajolt előre. – Két napja valaki betört Gálffy irodájába. Nem te voltál véletlenül?
– Természetesen nem.
– Ha megpróbálsz keresztbe tenni nekünk, Burke, akkor ezúttal nem úszod meg! Egyetlen rossz húzás, és bezáratom ezt az egész kócerájt. És meg ne lássam, hogy a polgármester közelébe mész!
– Miért mennék? – vonta meg a vállát Ben. – Persze attól még a következtetést levonhatom.
– A polgármesternek semmi köze az ügyhöz! – csattant fel a főhadnagy.
– Valóban? Makai ellenzi a lánya kapcsolatát Gálffyval, és egy hónap leforgása alatt a párocska mindkét tagját támadás éri. Kicsit sem gyanús ez nektek?
– Alibije van egész péntek estére.
– Nem is azt mondtam, hogy saját kezűleg csinálta, hanem megbízott valakit – mondta Ben, majd Újvárira vigyorgott. – De azért az haladás, hogy ezúttal legalább az alibijének utánanéztetek. Talán most a tettest is sikerül elkapnotok.
A főhadnagy szemében indulat villant.
– Ne feszítsd túl a húrt! – sziszegte. – És jobban tennéd, ha ejtenéd az ügyet.
– Ezt hadd döntsem el én!
– Te is tudod – folytatta Újvári –, hogy az Abonyi lány csak azért fogadott fel, hogy kimosdasd az apját a vádak alól. De mi van, ha ez nem lehetséges? Mi van, ha azért bujkál, mert tényleg bűnös? Akkor bukod a sikerdíjadat, pedig ezt a koszfészket látva – nézett körül az irodában – nem engedheted meg magadnak, hogy a semmiért dolgozz.
Ben legszívesebben behúzott volna neki egyet, de helyette elmosolyodott. Ha pörögne a nyomozás, akkor a főhadnagy nem ülne itt nála, és nem sértegetné.
– Gondolom, utánanéztetek a légitársaságnál, hogy Abonyi Árpád tényleg elrepült-e Svédországba, és az utazási irodát is megkérdeztétek, hogy elindult-e a túrára a csoporttal. És felteszem, mindkét kérdésre igen választ kaptatok, különben már kiadtátok volna a körözést.
– Igen, Abonyi minden kétséget kizáróan Svédországban van, azon a rohadt túrán – ismerte el savanyú képet vágva Újvári –, de ez nem bizonyítja, hogy előtte nem követte el a gyilkosságot.
‒ Pesten volt.
‒ Igen, egyedül a szállodájában. Senki sem tudja igazolni, hogy tényleg ott is volt. Ahogy azt sem, hogy Abonyi kisasszony otthon kuksolt, ahogy mondja. Egyiküknek sincs alibije.
‒ Tibin és Dorkán kívül az Ambrózia többi alkalmazottjának sincsen – szúrta közbe Ben. ‒ Na meg fél Rózsakőnek.
‒ Látom, elvégezted a házi feladatot – vigyorodott el alattomosan Újvári. ‒ Ennek ellenére én a helyedben elállnék a megbízástól, hogy elkerüljem az újabb kudarcot, Burke. A nyomozóirodád nem élne túl még egy pofára esést, ezt mindketten tudjuk – mondta, majd felemelkedett a székéből és az ajtó felé indult.
Bennek minden önuralmára szüksége volt, hogy ne vágja kávéscsészéjét a pasas fejéhez, közben pedig Újvári korábbi szavai jártak a fejében. Vajon ki tört be Gálffy irodájába, és ami még ennél is fontosabb, miért?

*

– Ismerem a nevét! – szólalt meg Gréta meglepetten. – A fél várost a maga cége építette.
– Azért ez túlzás…
– Nem túlzás. Azt a lakóparkot is, ahol a kislányommal lakunk.
Marci a játszósarokra pillantott, ahol Pipi épp műanyag állatokat rakosgatott le szép, rendezett sorokba a szőnyegre.
– Igen, a zsinagóga mögötti lakópark. A cég egyik első munkája.
– Kiderítette, hol lakom! – döbbent rá Gréta.
– Elnézést, de muszáj volt alaposan utánanézem mindennek magával kapcsolatban. – Marci válaszából hiányzott a valódi megbánás, és Gréta összeszűkült szemmel meredt rá.
– Miért volt muszáj? És mi mást tud még rólam? – kérdezte, és pontosan tisztában volt vele, hogy a hangja hisztérikusan cseng. Pipire kapta a tekintetét. Eddig mindenki, még a szülei elől is sikerült elhallgatnia az igazságot.
– Ne aggódjon, tőlem senki sem tudja meg – nézett Marci is Pipire. – Bár nem értem, miért akarja ennyire eltitkolni…
– Az nem a maga dolga!
– Rendben, megértettem. Higgye el, ennek semmi köze ahhoz, amiről beszélni akarok magával. Csak véletlenül jöttem rá. A dátumokból. Meg láttam azokat a képeket az interneten…
A fenébe! Gréta újra és újra hajlamos volt elfeledkezni arról, hogy egyesek szeretik képekkel dokumentálni az életük minden egyes pillanatát. Még szerencse, hogy soha, senki nem vette a fáradtságot, hogy leellenőrizze azokat a fotókat. Marcin kívül legalábbis. Gréta összefűzte a karjait a mellkasa előtt, és próbált nyugodtan lélegezni, de nehezen ment.
– Akkor mit akar tőlem?
A férfi összehúzta a szemét, és olyan komoly tekintettel figyelte Grétát, hogy a szája és a szeme sarkában húzódó ráncok egészen elmélyültek. Valószínűleg jóval idősebb, mint amennyinek Gréta az első találkozásuk alkalmával gondolta. Biztos, hogy elmúlt már negyven, talán már a negyvenöt felé közelít. Úgy elvonta a figyelmét Marci bámulása, hogy amikor a férfi megszólalt, egészen meglepte a válasza.
– A segítségét szeretném kérni.
– A segítségem? – Gréta majdnem felnevetett. – Ha olyan alaposan utánanézett az életemnek, tudnia kell, hogy nem vagyok túl jóban az apámmal. Eszemben sincs szívességet kérni tőle a maga kedvéért.
– Félreért. Ennek semmi köze az apjához. Nekem személy szerint a maga segítségére van szükségem.
– Akkor főleg nem értem.
Bár az előtte ülő férfin egyáltalán nem látszott, de ő volt Rózsakő egyik, ha nem leggazdagabb embere. Gréta eléggé otthonosan mozgott az üzleti életben ahhoz, hogy tudja ezt. Mit is tehetne ő egy olyan emberért, akinek, ha akarja, az egész város a lába előtt hever?
– Elmagyarázom. – Marci körülnézett, és csak akkor fordult vissza felé, amikor meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelükben. – Maga a Rózsakői Városfejlesztési Kft-nél dolgozik.
– Így van – bólintott Gréta, közben egyre kevésbé értette, hová is akar a férfi kilyukadni.
– Maga a reptérfejlesztési projekt pénzügyi ügyintézője – folytatta Marci, korábbi barátságos hangja jóval kimértebbre, üzletiesebbre váltott. – A maga kezében fut össze az összes számla, ellenőrzi a teljesítéseket, a kifizetéseket, elkészíti a kimutatásokat az önkormányzat felé.
– Jó alaposan utánajárt a munkámnak. – Gréta belekortyolt a kávéjába, ami már teljesen kihűlt, és elhúzta a száját. – Remélem, jó oka volt rá.
– Biztos lehet benne, hogy szórakozásból nem nyomoztam volna ki mindezt – biztosította Marci. – Hány éve is dolgozik a cégnél?
– Kicsit több mint négy éve, de gondolom, ezt is tudja.
– Igen, és négy év elég, hogy jól kiismerje magát az irodában és a munkatársai között. Kezdetektől fogva követi a pályázatot, hozzáfér az összes titkosított adathoz – mondta tovább Marci, és Grétát rossz előérzet fogta el.
– Igen, így van – felelte óvatosan. – De magát miért is érdekli ez annyira?
A férfi újra végigpásztázta a kávézót, és az asztalra könyökölve közelebb hajolt Grétához.
‒ Azért, mert szükségem lenne néhány belső információra a reptértenderről.


Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
 
KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:
Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:


VÁSÁROLD MEG MÁSHOL:
Az alábbi könyves webshopokban is előrendelhetitek a könyvet:

OLVASD TOVÁBB EBOOKBAN:
Ha inkább e-könyvben olvasnád tovább, és nem hagynád ki a Rózsakői rejtélyek második részét sem. A két rész együtt e-könyvben csupán 2000 Ft:

Ha nem tudod, hogy tetszene-e, olvass bele, és menj biztosra:

Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)

Jó olvasást kívánok! <3

2 megjegyzés:

  1. Miért nem kapni a könyvesboltban?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Álomgyár könyvesboltokban kapható a nyomtatott könyvből megmaradt néhány példány. Az e-könyv pedig minden könyves webshopban elérhető.

      Törlés

Az elmúlt hónap legnépszerűbb bejegyzései