Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Ben figyelte, ahogy Alex füstkarikákat eregetve lapozgatja az Ambrózia bérleti szerződését, aztán a pillantása ösztönösen Flórára kúszott. A nő haja még mindig kicsit borzas volt a bukósisaktól, és így sokkal jobban hasonlított ahhoz a képhez, amit Ben még a gimis időkből őrzött róla. Elvigyorodott a gondolatra. Azon viszont nem volt kedve mosolyogni, hogy Flóra olyan távol húzódott tőle a visszafelé úton, amennyire csak a motor keskeny hátsó ülése engedte, és a nyomozóirodába visszaérve is tartotta a távolságot. Alex mellé ült le a kopott kanapéra, a lehető legmesszebb az íróasztaltól, ami mögött Ben foglalt helyet. Persze nem kellene, hogy ez zavarja, hisz úgysem lehet semmi közte és Flóra között, mégis idegesítette a helyzet.

– Ez egy teljesen korrekt ár ‒ szólalt meg Alex, félbeszakítva Ben gondolatait. ‒ Talán még kicsit túl nagylelkű is a tavalyi ingatlanpiaci viszonyokhoz képest. A bérleti díj sem tűnik magasnak, a többi kitétel is a szokásos. Szerintem ezekkel minden rendben van. ‒ Odanyújtotta a lapokat Flórának, a nő pedig becsúsztatta a szerződéseket a táskájába, aztán Benhez fordult.

– Ez most akkor jó hír, nem?

– Végül is igen ‒ biccentett Ben. ‒ Minden tisztességesen zajlott, sem az apádnak, sem neked nem volt okotok bosszút állni Gálffyn.

– Egész jól állnánk, ha nem lennénk elmaradva a bérleti díjjal ‒ húzta el Flóra a száját.

– Igen, az nem túl szerencsés. De talán még van egy kis időnk, mire a rendőrség is rájön. Addig utánanézek Gálffynak. Elég sok üzleti érdekeltsége volt, lehet, hogy nem mind ment zökkenőmentesen, és van olyan, ahol egy-két elmaradt számlánál nagyobb gondok is voltak. – Ben Alexre nézett, és kissé bosszúsan vette észre, hogy barátja a mellette ülő nőt stíröli. – Alex – szólt neki a kelleténél erélyesebben –, nem lesz valami összejövetel mostanában, ahová be tudnál juttatni? Végül is az apád és Gálffy ugyanazokban a körökben mozogtak.

– Nézzük csak – dünnyögte Alex, és előhúzta a zsebéből a telefonját. – Mákod van, haver! Épp holnap lesz egy kiállításmegnyitó. Apám egyik üzletfelének a neje a galéria tulajdonosa.

– Remek! Úgyis Gálffy lesz a téma, most, hogy a sajtó lehozta a nevét. Gyerekjáték lesz megtudni róla ezt-azt.

– Akkor ezt megbeszéltük ‒ bólintott Alex, aztán vigyorogva Flórához fordult. ‒ Te is eljöhetnél, Flóra! Ben könnyedén szóra bírja a szebbik nemet, de lefogadom, hogy a pasasok neked könnyebben megnyílnának. Főleg, ha felveszel valami dögös ruhát.

Ben csikorgó fogakkal figyelte a kibontakozó jelenetet.

– Szerintem ez nem jó ötlet ‒ szólt közbe.

– Miért ne lenne az? – kérdezte Alex, mielőtt Flóra megszólalhatott volna.

– Mert ez az én dolgom.

– Egy kis segítség azért jól jöhet, haver.

– Flóra épp azért fizet, hogy az ilyesmit elintézzem.

– De az is lehet, hogy Flóra szívesen eljönne…

Az említett megköszörülte a torkát, és ezzel magára vonta mindkettőjük figyelmét.

– Flóra itt van ám, és egyedül is el tudja dönteni, mit akar ‒ jegyezte meg a szemét forgatva.

Alex persze nyomban elnevette magát.

‒ Igazad van, drágám, nem is értem, hogy feledkezhettünk meg rólad ‒ futtatta végig a pillantását Flórán. ‒ Szóval, mit szeretnél?

‒ Segíteni! ‒ jelentette be a nő, először Alexre, aztán Benre pillantva.

– Már nem elég olvasni a krimit ‒ húzta fel Ben a szemöldökét ‒, át is akarod élni?

– Miért is ne? Sokkal jobb, mint ölbe tett kézzel ülni és várni.

Ben megcsóválta a fejét, de azért kénytelen volt beismerni magának, hogy szívesen megnézné a nőt egy szexi kisestélyiben. Végül is egy kis nézegetés még messze nem megcsalás, ennyi öröme hadd legyen már neki is!

– Rendben – morogta –, de aztán ne panaszkodj, ha a vén szivarok kikezdenek veled!

– Ne aggódj, tudom kezelni a helyzetet – biztosította Flóra, és felállt a kanapéról. – Ideje visszamennem a kávézóba. Akkor holnap?

– Igen, holnap. Érted megyek este.

– Oké, sziasztok! – intett a nő, és enyhén ringó csípővel távozott.

– Vén szivarok?! – szólalt meg Alex, amikor Flóra mögött becsukódott az ajtó. – Ugye tudod, haver, hogy a csaj épp azokra bukik? Egyébként hol a férje?

– Gondolom, a fővárosban maradt.

– Csoda, hogy ilyen könnyen elengedi az elbűvölő kis nejét az ország másik felébe.

– Azért ne túlozz! Kocsiba ül, és két óra alatt itt van. Bár az furcsa, hogy nincs a feleségével azok után, hogy a nő egy hullára bukkant.

– Nem mindenki Grál-lovag, öregem – vonta meg a vállát Alex, majd gyorsan témát váltott. – Még mindig azt a borzasztó porkávét iszod, vagy vettél valami normális kávéfőzőt?

– Vettem.

– Akkor megkínálhatnál egy pohárral.

Ben hátrament a lakásba, és elővette a szekrényből a régi típusú kotyogóst. Már beletöltötte a kávét és a vizet, mire Alex megjelent mellette. A barátja felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy a tűzhelyre rakja a kis fémszerkezetet, és meggyújtja alatta a lángot.

Amikor néhány perccel később Ben odanyújtotta neki a csészét, Alex gyanakodva méregette a benne gőzölgő feketét.

– Biztosan iható, amit ez a vacak főz?

– Persze. Rakd félre a sznobériádat egy percre, és kóstold meg!

Alex belekortyolt a pohárba, és meglepetten kapta fel a fejét.

– Ez tényleg jó!

– Én megmondtam. Amúgy miért iszol ilyen későn kávét?

– Adél átjön este, muszáj ébren lennem.

Ben ezt hallva felkapta a fejét.

– Az az Adél? Akit hetek óta nem bírsz levakarni magadról?

‒ Aha.

‒ Hát, ha állandóan megdugod, akkor nem is fog sikerülni.

– Ne legyél már ilyen szenteskedő, haver! ‒ röhögött fel Alex. ‒ Inkább te is keríts valakit, akit megdughatsz! Hetek óta nem szedtél fel senkit, pedig jót tenne neked egy kis feszültséglevezetés.

– Arra ott az edzés.

– Elég bolond vagy, ha ezt el is hiszed – csóválta meg a fejét Alex. – Flóra biztosan kapható lenne egy menetre.

– Flóra házas.

– Hát aztán? A jelek szerint a férje le se szarja. És láttam, hogy néztél rá – folytatta a barátja mit sem törődve a szavaival. – Egyébként tényleg jó nő lett. Ha te nem csapsz le rá, majd megteszem én. – Gonosz vigyorra húzta a száját, aztán az ajtó felé lódult. – Na, csá! Holnap találkozunk!

Ben rosszallóan nézett utána, majd leült a laptopja elé, de nem tudott koncentrálni. Alexnek igaza van, tényleg túl feszült mostanában. A nyomozóirodát fenyegető összeomlás nem hagyta nyugodni, képtelen volt másra összpontosítani. Mikor is vitt utoljára csajt az ágyába? Valamikor akkortájt, amikor Makai jóvoltából elindult a lejtőn. Ben az egyik bárban szedte fel a lányt, aki szőke volt és tüzes. A sok piától másra nem is nagyon emlékezett, még az arcát sem tudta felidézni. Másnap, amikor dübörgő fejfájással felébredt, a lány már elment. Szerencsére nem vitt el semmit, pedig könnyedén kifoszthatta volna, amivel még Makainál is gyorsabban taszította volna anyagi romlásba. Egy időre el is ment a kedve az idegen nőktől és az egyéjszakás kalandoktól.

Ingerülten felállt az asztaltól és hátrament a lakásába, ami az ósdi bútorokkal és az ízléstelen, virágos tapétával még a szokásosnál is nyomasztóbbnak tűnt. Kibújt az ingéből, a farmerjából, aztán magára kapott egy tréningnadrágot és egy pólót. Futás után hátha jobban megy a munka.

Pár perc alatt bemelegített, majd Gálffy háza felé vette az irányt. A magas tölgyfákkal szegélyezett sétány nem volt messze a belvárostól. Az út kétoldalán sorakozó, villa jellegű épületek múlt század eleji hangulatot idéztek osztott táblás ablakaikkal és kovácsoltvas kerítéseikkel. Ben lelassított egy halványsárgára festett ház előtt, amit vastag sövény védett a bámészkodó tekintetek elől. Csak az üres kocsibeálló és a sötéten tátongó emeleti ablakok látszottak. Bárki is örökölt Gálffy után, még nem vette birtokba az ingatlant.

A nyomozó körbenézett a néptelen utcában, majd a postaládához lépett, és kihúzta a kikandikáló küldeményeket. Főleg reklámújságok voltak, de azért akadt néhány boríték is. Ben az újságokat visszacsúsztatta a résen, a leveleket pedig zsebre vágta, aztán, mintha mi sem történt volna, folytatta a kocogást.

Elfutott a színház barna-fehér kockatömbje előtt, majd keresztül a zölden pompázó kastélyparkon. Orrát megcsapta a bódító virágillat, ahogy elhaladt a kastély oldalában húzódó rózsakert mellett, amiről egyes források szerint a város a nevét kapta. Egy másik hiedelem szerint viszont a Badacsonyban található bazalttömbről nevezték el Rózsakőt. Ben még a legendát is ismerte, ami a sziklához kapcsolódik: „Hogyha egy leány meg egy legény ráül a kőre, háttal a Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek.” Való igaz, Alexszel sok lányt vittek el ahhoz a sziklához, és mind az ágyukban kötött ki, még az egy évet sem kellett kivárni. Ben elvigyorodott a gondolatra, és automatikusan a Barát utca felé fordult.

Az Ambrózia már bezárt, de bent világítottak a lámpák, Flóra a pult mellett állt, és a táskájában matatott. Ben egy pillanatra elnézte karcsú alakját, közben eszébe jutott, ahogy a nő a hátához simult a motoron, és a teste nyomban felpezsdült az emléktől. Ha Flóra nem lenne házas, gondolkodás nélkül az ágyába csábítaná. Így azonban tabunak számított.

Bennek nem volt túl sok elve, de ahhoz a kevéshez szilárdan ragaszkodott. Sosem kezdett ki foglalt nőkkel – ez volt az egyik legfontosabb közülük. Élénken éltek benne a gyerekkori képek: apja egymás után cserélődő szeretői, anyja egyre elgyötörtebb arca, végül a gyors, de fájdalmas válás, ami után az anyjuk azonnal Magyarországra hozta őt és a nővérét. Ben tudta, hogy túl sok mindenben hasonlít az apjára. Az ír vér rajta is kiütközött: a nőzés, az ivás és az önpusztítás valahogy benne volt a természetében. De ő egyetlen házasságot sem fog tönkretenni! Ezt még kamaszfejjel elhatározta, és azóta is tartotta magát a fogadalmához.

Vetett még egy pillantást Flórára, majd ismét futásnak eredt, ezúttal jóval gyorsabb tempóra kapcsolva, így sem tudta azonban elűzni a sóvárgást, amit szombati találkozásuk óta érzett.

Amikor hazaért, átnézte az eltulajdonított leveleket. Pechjére a legtöbb közülük számla volt, a maradékban akadt magánnyugdíjpénztári küldemény és néhány adománykérő levél, de semmi, ami a legkisebb mértékben is hasznos lett volna a nyomozáshoz.

Ben félredobta őket, és leült a laptophoz. Azt a mappát nyitotta meg, amit három héttel korábban állított össze, és újra végigolvasta a Gálffyról készített jelentést.

Már annak idején sem talált a férfiról semmi inkriminálót. Egy átlagos, negyvenes vállalkozó volt, átlagon felüli üzleti érzékkel. Huszonévesen alapította meg szoftverfejlesztő cégét, amit néhány év múlva komoly haszonnal eladott. A pénzt ingatlanfejlesztő vállalkozásba fektette, abban az időben, mikor kezdett leáldozni a panelrengetegek kora, és egymás után épültek a lakóparkok Rózsakőn. Bár akadt jó néhány barátnője, Gálffy megválogatta a nőit, eljárt ugyan partikra, de nem vitte túlzásba a bulizást. Került minden botrányt, és nem voltak féltve őrzött titkai – vagy olyan jól rejtegette őket, hogy Ben az alapos kutatás ellenére sem bukkant rájuk.

Bezárta a jelentést, és a fényképekre kattintott. A lány és Gálffy egy eldugott padon ültek a kastélyparkban. Az arcuk ragyogott a kora tavaszi napsütésben, és ahogy egymásra néztek, abban minden benne volt. Ben már akkor is kényelmetlenül érezte magát, amikor a képeket készítette, most azonban majd felfordult a gyomra. A lányt már csupán gépek tartják életben, és most Gálffy is halott.

Az az átkozott megbízás! Azzal kezdődött minden… Bárcsak el se vállalta volna!

A születésnapi vacsora pont olyan frusztrálóra sikerült, ahogy Gréta sejtette. Szülei tágas étkezője szűknek tűnt a sok meghívott vendégtől, akik a fal mellé állított svédasztalok és a bárpult között ingáztak. Mint mindig, most is Pipi volt az egyetlen gyerek. Gréta sosem értette, miért ragaszkodik az anyja, hogy elhozza magával. Örökmozgó lányának kész tortúrát jelentett, hogy nem futkározhat, hanem egy helyben kell ülnie. Ellenkező esetben leszidták a nagyszülei, és ezt Gréta ki nem állhatta. Nevetségesnek tartotta, hogy egy gyereket azért dorgálnak meg, mert nem tud megülni a fenekén, hisz ilyen korban még az a természetes, ha rohangál!

Gréta, hogy elkerülje a szidást, minden ilyen alkalommal jó előre megvesztegette Pipit. Most épp egy sütizést ígért be neki az Ambróziában, ha jól viselkedik. A kislány már egy órája ült illedelmesen a nagyanyja mellett, és mindenkire rámosolygott, aki odament hozzájuk. Csak Gréta látta a huncut, játékos csillogást a szemében, és ilyenkor a külső különbözőségek ellenére annyira az apjára emlékeztette, hogy a nő tüdejéből minden levegő kiszorult.

– Édes gyerek! – mondta a nagynénje, szintén Pipit nézve. – Ki gondolta volna hat éve, hogy ilyen jól alakul minden?

Gréta ránézett anyja nővérére.

– Úgy érted, ki gondolta volna, hogy elboldogulok egyedül egy gyerekkel?

– Ne legyél ilyen harapós, drágám! – nevetett fel az asszony megpaskolva a karját. – Anyád volt az, aki teljesen kétségbeesett, amikor bejelentetted, hogy bekaptad a legyet. Én tudtam, hogy meg fogod oldani egyedül is, és így is lett. Pipinél kevés boldogabb gyereket látni. Szóval ne duzzogj, inkább gyere, igyál velem egy pezsgőt. Mégis csak az egyetlen húgom születésnapja van!

Gréta elmosolyodott, de megrázta a fejét.

– Köszi, de mindjárt indulnunk kell haza Pipivel. Meddig maradsz Rózsakőn? Valamelyik este beugorhatnál hozzánk.

– Vasárnap már mennem kell haza. De mi lenne, ha aznap együtt reggeliznénk?

– Megbeszéltük! – Gréta csókot nyomott a nagynénje ráncos arcára, és a mosdóba indult.

Mindig is Nóra volt a kedvenc rokona. Az asszony Cipruson élt, és egy kis szállodát vezetett. Gréta a nála töltött hetekre emlékezett a legszívesebben a gyerekkorából. Ha rajta múlik, a többiről örökre elfeledkezett volna.

Az emeleti mosdóba ment, hogy elkerülje a többi vendéget, és szerencsére üresen találta. Visszafelé jövet elhaladt az apja dolgozószobája előtt, és megtorpant, amikor hangokat hallott kiszűrődni a nyitva felejtett ajtón.

– Elintézett mindent?

– Természetesen, de ne most beszéljük ezt meg. Jöjjön be hétfőn az irodámba.

Súlyos léptek hallatszottak az ajtó mögül, és Gréta mozgásra bírta tagjait. Maga sem tudta, miért, de beiszkolt hajdani gyerekszobájába, és megvárta, míg az apja és az ismeretlen férfi visszamegy az étkezőbe, csak utána csatlakozott ő is a vendégekhez.

Következő rész

Előző rész

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában