.JPG)
Gilbert a kijelzőre bámult. Amikor belekukkantott a frissen beérkezett jelentkezésekbe, fogalma sem volt róla, hogy az exfeleségét is köztük találja. Anne Black. Ezek szerint újra a leánykori nevét használja. Gilbert nem is értette, miért lepődik meg.
Jó pár hónapja elváltak, a válást követő egy év elteltével pedig kötelező volt jelentkezni a házastárskereső programba. Anne talán nem akart várni az utolsó pillanatig. Csak épp Gilbert azt gondolta, hogy Anne-nek nem lesz szüksége a Népességgyarapítási Intézetre, hogy párt találjon, de ezek szerint nem jöttek be az asszony számításai.
Gilbert kibámult az ablakon túli szürkeségbe. A válást követő türelmi időszak volt az egyik kitétel a törvényben, amivel nem értett egyet. Hogy lehetne egy hosszú évekig tartó házasságon egyetlen év alatt túltennie magát az embernek? Ő azt javasolta, hogy az együttélés hosszúságától függően akár három évet is kaphassanak az elváltak, mielőtt újra köteleznék őket a házasságra, de nem fogadták el. Gilbert akkor szembesült vele először, hogy mennyire más elméletben kidolgozni egy módszert, mint a gyakorlatban megvalósítani. És azzal is, hogy ugyan már semmit sem érez az exneje iránt, se szeretetet, se dühöt, mégis nehezére esik túllépnie a házasságukon.
Bezárta a dokumentumot, és hálát adott az égnek, amiért neki nem kell belefolynia a napi munkába, így véletlenül sem fog Anne-nel találkozni. Fél éve jóváhagyták, hogy újabb embereket vegyen fel a londoni központba, amivel párhuzamosan még több nagyvárosban nyitottak új részlegeket. Már nem csak a fővárosban, Birminghamben, Liverpoolban, Belfastban és Edinburghben volt jelen az intézet, hanem tucatnyi kisebb városban is, hogy a programba jelentkező embereknek ne kelljen túl messzire utazniuk az otthonuktól.
Ő maga a kutatásokban, a vizsgálatokban, az összepárosításokban már egyáltalán nem vett részt, kizárólag irányított, biztosította a napi működést, és tanácsot adott, ha a többi részlegnek szüksége volt rá. Mindezt ugyan sokkal unalmasabbnak találta, most mégis jól jött.
Kopogtatás hallatszott, és Ronald jelent meg az ajtóban, félbeszakítva Gilbert mélázását.
– Ideje elindulnia az ebédre, Dr. Barlow. Mr. Hoggarth a Bankerben foglalt asztalt.
– Rendben – morogta Gilbert.
Legszívesebben ugyan lemondta volna az egészet, de Richard Hoggarth meghívását nem szokás elutasítani. Mégis csak ő volt a Népességgyarapítási Intézet élére kijelölt kormánybiztos. Tulajdonképpen a főnöke, akinek ezt az állást köszönheti.
Ennek ellenére rosszkedvűen ballagott a közeli, Temze-parti étterembe; a folyó vize barnán hömpölygött, az eget acélszürke felhők takarták. Még az eső is esett, aprón, sűrűn, hidegen, percek alatt nyirkossá téve az emberek ruháját.
Gilbert megtorpant a Banker osztott táblás ajtaja előtt, ki-fújta a levegőt, aztán belépett. Szinte arcul csapta a sültek illatától terhes, meleg levegő. Körülnézett a sötét faasztalok között, amiknek jó része üresen állt, Gilbert nem is értette, hogy nem zárt még be a hely. Talán igaz a szóbeszéd, hogy a kormány támogatja anyagilag az éttermet, hogy legyen hol megtartani az üzleti ebédeket.
Hoggarth az egyik hátsó asztalnál ült, Gilbert odabaktatott hozzá.
– Á, Barlow! – mutatott Hoggarth a szemközti székre csontos ujjaival, majd az étlap felé bökött. – Én már rendeltem. Maga mit eszik?
Gilbert felakasztotta a fogasra nedves kabátját, leült, aztán kiválasztott egy marhasültet. Leadta a rendelését, és várakozóan pillantott főnöke vizenyőskék szemébe. Vajon azonnal rátér a kellemetlen témára, vagy mellébeszél egy kicsit?
– Látta az újságcikket az Appleton nőről? – tudakolta fojtott hangon Hoggarth. Szikár arca megfeszült az elfojtott dühtől.
Tehát semmi mellébeszélés. Gilbert nem sok mindent kedvelt Hoggarthban, de ezt pont igen. Ritkán pazarolta az idejét udvarias fecsejre.
– Láttam, de nyilván koholmány az egész.
– Az hát! – csattant fel Hoggarth. – Ez nem is volt kérdés. Az ellenzék megbízta valamelyik firkászt, hogy készítsen pár képet a nőről, aztán meg köré szőttek egy égtelen nagy hazugságot.
– Esetleg – jegyezte meg Gilbert – kiadhatnánk egy közleményt, benne Marcy és David Appleton teszteredményeivel. Azok bizonyítanák, hogy tökéletesen összeillettek, és a nővel is minden rendben volt. Persze, kellene hozzá a maga engedélye, hogy nyilvánosságra hozhassuk az adatokat.
– Jó ötlet, még ma írja meg, később átküldöm a felhatalmazást – legyintett Hoggarth. – Azt is elintézem, hogy a nő kapjon egy kis fájdalomdíjat, egy olyan összeget, ami lenyugtatja őt is, meg a háborgókat is. Ez az Appleton-ügy nagyon rosszkor jött. Még hogy a nő szándékosan megölte a férjét, aztán balesetnek álcázta! Nevetséges… De az a baj, a lakosság elhiszi. Hiába a jó eredmények, Barlow, sok ember még mindig ódzkodik a szabályozott párkereséstől, az ellenzék pedig meglovagolja ezt. Meg vagyok győződve róla, hogy ők pénzelik azokat a rohadt házasságitörvény-ellenes földalatti mozgalmakat is, de amíg nem kapunk el valakit közülük törvényszegés közben, nem tudunk mit tenni.
Hoggarth összevonta szürkésbarna szemöldökét, és várakozóan nézett rá, mintha elhangzott volna valami kérdés, amire Gilbertnek válaszolnia kéne. Gilbertnek azonban nem volt válasza.
Ismerte a helyzetet, tudta, hogy az ellenállás a házassági törvénnyel szemben az eredményeik dacára sem csökken, inkább nő, de mindig is úgy gondolta, az ő dolga nem ez, hanem a népességfogyás megállítása. Őt azzal bízták meg, hogy a módszerét ültesse át a gyakorlatba, majd működtesse a rendszert, ezt pedig meg is tette, mindenféle probléma nélkül.
Vagy legalábbis probléma nélkül egészen az Appleton család tragédiájáig.
– Az intézetben dolgozók mindent megtesznek, hogy a vizsgálatok és a párválasztás a legkevesebb kellemetlenséggel járjon a résztvevőknek. Több opciót is biztosítunk számunkra, nem mi döntünk, hogy kit válasszanak a nekik felajánlott jelentkezőkből – mondta végül, mire Hoggarth türelmetlenül megcsóválta a fejét.
– Ez nem elég! Az ellenzék próbál minden ponton belénk kötni. És tudja, mi lesz a következő csont, amire biztosan rá fognak harapni? – húzta fel a szemöldökét. – Az, hogy ha annyira jó ez a módszer, akkor a kitalálója hogyhogy nem keres magának párt a segítségével?
Gilbert gyomra a korábbinál is jobban elszorult. A fenébe is! Hoggarth egyáltalán nem csak azért hívta el ebédelni, hogy az Appleton-ügyet megvitassák.
– A rendelet egyértelműen kimondja – köszörülte meg a torkát Gilbert –, hogy válást követően jár egy év, csak utána kell új házastárs után nézni.
– Amiből magának már csak három hónapja van hátra, ugye jól számolom?
– Jól, de…
– Semmi de, Barlow! Égető szükségünk van a pozitív sajtóra, szóval késlekedés nélkül kezdjen bele a párkeresésbe! Forrásaim szerint az ellenzék még idén, az ünnepek előtt be akarja dobni a maga családi állapotát a köztudatba, hogy ezzel is megkérdőjelezze a házassági rendelet létjogosultságát. Ezt mindenképp meg kell előznünk. Sőt ki kell hoznunk a helyzetből a legjobbat. Vagyis amint megvan a nő, és házasságot kötöttek, gondoskodunk róla, hogy minden médiafelületen bemutassuk magukat és a tökéletesen boldog életüket – rendelkezett Hoggarth.
Gilbert pontosan tisztában volt vele, hogy ez nem kérés, ha-nem utasítás. Februárban így is, úgy is jelentkeznie kellene a programba. Mit számít, ha kicsit korábban vág bele?
Mégis, amikor megérkezett az ebédjük, Gilbert csak turkálta az ételt. Hallgatta Hoggarth fejtegetését arról, mivel javíthatnának még a házassági rendelet megítélésén, de alig valami jutott el belőle a tudatáig.
Anne-t látta maga előtt, hollófekete haját, vörös ajkát, ami mindig egy kicsit fintorra húzódott. Na meg a szomszédot, akivel a neje megcsalta.
Amikor Gilbert rájött, képtelen volt elviselni a helyzetet, azonnal elhagyta a nőt, aztán rá egy évre a válásukat is kimondták. Nagy szerencse, hogy ők jóval a házassági rendelet előtt házasodtak, így szabadon elválhatott Anne-től.
Csak hát ott volt az az egy év, ami után kötelezően újra kellett nősülnie…
Berzenkedett még magától a gondolattól, hogy új felesége legyen. Attól még inkább, hogy a kirakatba tegyék az életüket. Nincs szüksége új nőre, az istenit! Még olyanra sem, aki tökéletesen illik hozzá.
MEGJELENÉS: 2022. DECEMBER 10.
A Boldogságra kényszerítve előrendelhető az alábbi helyeken:
FairBooks Kiadó
(az előrendelők között a könyvhöz készült ametiszt karkötőket és táskadíszeket, valamint könyvcsomagot sorsolunk ki december 6-án):
Könyvesboltok:
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése