Rózsakői rejtélyek - Csontvázak a szekrényben (részlet) 18+

Kaptam egy ilyen szép fürdős-fürdősós képet a Rózsakői rejtélyek második részéhez (köszönöm, Heni! <3), és úgy gondoltam, mutatok nektek mellé egy pikánsabb, erősen tizennyolc plusszos jelenetet, mert valahogy az én fejemben ehhez a képhez ilyen jelenet passzol. Ne is kérdezzétek, miért. Biztos túl piszkos a fantáziám. :)))

3 romantikus krimi, ami a kedvencem lett

Nem fogok túl nagy újdonságot mondani azzal, hogy a romantikus krimi a kedvenc zsánerem. Folyamatosan vadászok az ilyen típusú könyvekre, és mindig nagyon megörülök, amikor olyat találok, ami tetszik. Mivel elég kritikus tudok lenni, ezért ez nem is olyan egyszerű feladat. Az utóbbi három hónapban viszont három olyan regény is akadt, ami teljesen elvarázsolt. Megmutatom, melyik volt az a három, és elmesélem, miért tetszettek annyira. :)

Miniposzt: 6 érdekesség Montrose-ról, a Gyilkosság a krimifesztiválon helyszínéről

Ismerjétek meg egy picit Montrose-t, a Gyilkosság a krimifesztiválon egyik helyszínét, Lottie szülővárosát, a krimifesztivál helyszínét. :)

Filmajánló: Három kevésbé felkapott nyomozós sorozat

Szeretek nem felkapott sorozatokat nézni. Sőt igazából az, ami körül nagyon nagy a hájp, engem taszít. (Nem csak sorozatoknál, hanem könyveknél is. Aztán néha nagy nehezen túlteszem magam rajta, és mégis megnézem, elolvasom a túlhájpolt művet, és sokszor tetszik is, de gyakoribb az, hogy rá sem bírok nézni, annyira le akarják nyomni a torkomon.)

Emiatt gyakran keresgélek olyan sorozatok között, amik nem folynak a csapból is, mert azok között is vannak gyöngyszemek. Most három ilyen gyöngyszemet hozok, amikben az is közös, hogy egyik sem a szokványos angolszász helyszínen játszódik, hanem Dél-Afrikában, Dél-Koreában és Franciaországban.

Hulla, gyilkos, indíték - Honnan jött a Gyilkosság a krimifesztiválon alapötlete?

Amikor befejeztem a Lowdeni boszorkányhajszát, már tudtam, hogy Lottie és Hunter történetét folytatni fogom egy újabb regényben. Ez a regény lett a Gyilkosság a krimifesztiválon, a Felföldi rejtélyek sorozatom második része, ami nemrég el is készült. Vagyis a folytatás sosem volt kérdéses, csak az, hogy ezúttal a minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó milyen ügyben fognak nyomozni.

Hegek 6. rész

Olga Woodham olyan hálásan fogadta, amikor elment hozzá, hogy Tristan torkát elöntötte a keserűség. A nőnek nem kéne hálásnak lennie, hisz nem tudták megmenteni a lányát. Pedig ez lenne a cél, nem?

Ismét a nappaliban ültek le, Tristan pedig elmondott mindent, amit megtudtak. Ha mást nem is, lezárást legalább adhat a nőnek. Míg beszélt, a tekintete újra és újra a fekete zongorára siklott.

Hegek 5. rész

 

– Pedig már majdnem elhittem, hogy ártatlan – csóválta a fejét Louise, miközben a kihallgatószoba tükörfalán keresztül Leon Murphyt figyelték. – Olyan őszintének tűnt, amikor azt hajtogatta, hogy szerette Larysát.

Élménybeszámoló, meglepetés, könyvhét

Múlt héten sok minden történt, és ugyan nem szoktam élménybeszámolót írni ide a blogra, de most úgy gondoltam, kivételt teszek. Csütörtökön megjelent egy riport velem a Meglepetés magazinba, ami több szempontból is nagyon kedves a szívemnek. Szombaton pedig a könyvhéten jártam, ami már önmagában is nagy élmény volt. Az pedig, hogy itt került sor életem első dedikálására, főleg felejthetetlenné tette azt a napot. De mesélek mindkettőről egy kicsit részletesebben!

Hegek 4. rész

 

A szombat mindig a családi ebédeké volt, Tristan pedig Anne halála óta különösen ügyelt rá, hogy mindig ott legyen, nem mintha a szülei sokra mentek volna a jelenlétével. Nem tudott csevegni, nem tudta jobb kedvre deríteni az embereket a jelenlétével, így Anne nélkül az ebéd átváltozott valamiféle groteszk némajátékká.